BABITS MIHÁLY KÖNYVE

Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,

Barátom és én lelkem szavai,

Be jó lenni és rejtve lenni jónak

S nem gyilkos ágyút hizlaló vad ércnek,

De a sümpölygő aljak fölött: bércnek.

Ily bércnek lenni: ez a szent magyarság,

Táplálkozott a tájak mindivel

S ha persze sokszor rátámad a balság

S ha lentről bárkik rá rút fertőt kennek:

Megmarad fölső, magyar szerelemnek.

Ez a kis fajta, még nem biztos lélek:

Ez a magyar, azért oly bizonyos,

Hogy van joga élni, forrni és élhet:

Mert ércek s bércek iszapja fölötte

Ércek és bércek állnak odakötve.

Szép könyv, talán ha csak a keveseknek

Tetszenél ma: dicsőséged s bajod,

De sorsot ennél mégse hiszek szebbet:

Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,

Szálljatok szét jóságokként a jóknak.