Bacchus’ dicsérete.

Nincs Bacchusnál a’ nagy égben

emberségesb istenség.

Nálla nélkűl nincs inségben

szivtágitó könnyebbség.

Zevsz apjoknak nagy vendégi

ásítoznak, alszanak,

még Bacchusnak nedvességi

jó kedvet nem gyújtanak.

Ő a’ földi vigságoknak

lelkesitő gyámola,

ő a’ társos asztaloknak

gondszéllesztő angyala.

Mérges Zevsznek mennydörgése

csak rémiti szivünköt,

tűznyilának vak lökése

gyújtya, rontya földünköt;

még kegyetlen Marsnak karja

tűzzel, vassal látogat,

‘s itt az emberséget marja,

ott meg trónust irtogat.

Farsangszőrű maskarákban

üldözvén a’ szépeket,

nyögni haggya rút igákban

a’ leghűebb népeket.

Nincs Bacchusnál a’ nagy égben ‘s a’ t.

Júnó asszony tűkörénél

arra tűzi gondgyait,

mint forgassa fel férjénél

a’ világnak dolgait?

Öszve fűzvén eggy igába

a’ kétféle sziveket

dúzsnak, pórnak hajlékába

hinti a’ keserveket.

Vénus addig szétcsábittya

a’ szerelmes párokot,

‘s búval bajjal nyomorittya

bajnokinn a’ bájokot.

Nincs Bacchusnál a’ nagy égben ‘s a’ t.

Ámor sákba rejtett szemmel

lődözvén szét nyilait,

meg vegyíti gyötrelemmel

a’ szerelmek’ bájjait:

itt eggy szépet meghódítván,

jó nevére fótot tűz.

Ott eggy vénet elbódítván

langy tüzébűl csúfot űz.

Még Vulkánus műhelyében

sokkal rosszabb nyilt kohol,

mellyel minket vak mérgében

Zevsznek kénnye járomol.

Nincs Bacchusnál a’ nagy égben ‘s a’ t.

Bölcs Apollo szűz húgával,

fényt akarván gyujtani,

ép eszünköt nagy lángjával

agyon szokta fojtani.

Agg músái tar dalokkal

koldúlgattyák pénzünköt,

‘s jól lakhatván, bölcs harczokkal

háborgattyák kedvünköt.

Plútó addig ásogattya

földünkbűl a’ kincseket,

‘s rút bűnökre csábitgattya

velek a’ kis lelkeket.

Nincs Bacchusnál a’ nagy égben ‘s a’ t.

Szép Diána hüs berkekben

űzögetvén vadgyait,

műkerűlő rejtekekben

tölti túnya napjait.

Lesre küldvén sok kutyákkal

a’ faluknak szépeit;

a’ honőrző Pásztorkákkal

titkon űzi kéjjeit.

Még friss Hermes várasinkot

orcsürhével lepgeti,

‘s kinnal szerzett tárjainkot

éjjel nappal véseti.

Nincs Bacchusnál a’ nagy égben ‘s a’ t.

A’ mit e’ sok istenségnek

fel nem dúlnak kénnyei,

nem haggyák az emberségnek

azt Szaturnus’ bélei.

Felfalván a’ nagy tölgyfákot

kőszirtekkel birkozik,

‘s megrontván az érczmunkákot

országokkal töltözik.

Végre legszebb Szépeinknek

ránczba szedvén arczait

bajjal töltött életinknek

felkonczollya napjait.

Nincs Bacchusnál a’ nagy égben ‘s a’ t.