BAJNOKFŰ.

Nagy mozgalom vagyon

A tónak környékén,

Sok virág és növény

Aggódván, remélvén.

Némely a más percre

Már csak alig várhat,

Mert mit az a perc hoz:

Öröm lesz, vagy bánat.

Diszben leggazdagabb

Virága a tónak,

- Ki ellenállt eddig

Sok hóditó szónak, -

Szeret már valakit,

Szeret valahára!

S a kijelentésre

Időt tűzött mára!

Tünődnek: ez a perc

Hozni vajh mi jót fog?

Kit a virág választ:

Melyikök a boldog?!

Ezért a mozgalom

A tónak környékén;

Sok virág és növény,

Aggódván, remélvén.

Pedig e virágról

Lemondhatnak bátran:

Mert az rájok sem néz

Ábrándos voltában!

Tele van regényes

Vággyal, képzelgéssel...

Fényes árnyat kerget,

Amelyet nem ér el!

Vannak körülötte

Szép ifjú virágok:

S kicsinyléssel gondol,

Megvetve néz rájok;

És a bajnokfűvet

Neveztetni hallván:

Ez a név, ez a kép

Rajong gondolatján.

Képzeleg: mily karcsú

S magas az alakja!

Illatos virággal,

Dus lombbal megrakja!

Ugy áll a többi közt

Mint egy deli bajnok...

,Ő legyen az enyém,

Ő érte sohajtok!’

És a tó növényi

Hogy szavait hallják,

Mind körébe gyülnek,

S van nagy hallgatagság...

De a választáson

Mindenik csak elhűl...

Nem közülök van az:

Idegen nemzetbűl...!

A boldog vőlegényt

Nem ösméri senki;

Nevéről nagyszerű

Virágnak kell lenni:

Utána mentek már,

S a tó várja félve:

Növényit homályba

Borítván szépsége!

Hah...! most megérkezett...

És... lesz nagy hahota,

Hitvány gizgaz jövén

Vőlegénykép oda...

A híres bajnokfű,

E törpe rosz káka!

Levele s galya sincs,

Nemhogy vón virága!

Megzudúl a nádas,

Locsog a tó habja:

Ki sokat válogat,

A selejtest kapja!

Ki nem néz érdemet

S többet ád a névre,

Érzeleg, képzeleg...

Bolonddá lesz végre!

A kevély virágszál

Ekképen megjárta,

Maradt bús fejének

Hervadás és párta;

S bajnokfű, hol egykor

Érte olyan szégyen:

Ott áll, ott nyomorog

Most is a rétszélen.