BAKKARÁT-KÖNNYEK

Ó, bakkarát!

Jaj, jaj, brühü,

Ó! bak-ka-rát!

A fene rád!

Mikor neved

Eszembe jut,

Az összes könnyem

Az orromba fut,

Jaj, jaj, jaj, jaj,

Ilyen petropeczt vén fiút,

Mint most én vagyok,

Ki látott?

Ugye senki se látott?

S ki látott ilyen fene szörnyü bút?

A pech, a pech, a pech

Csunyán a hónom alá nyúlt,

Akár csak e cicának itt előttem,

Kit a háztetőről lelőttem,

És feltálaltam mint pecsenye-nyúlt.

A bakkarát, a bakkarát

A múlt héten, ajaj, énrám vadászott,

Rám uszította a pech agarát,

S a pech-agár direkt nyakamra mászott.

De ez még nem lett volna baj,

Ajaj,

A baj az volt, és az volt a kár,

Hogy a pech-agár

A tárcámba is beleharapott,

S kiharapott belőle

Egy tízezer koronás darabot.

A dolog úgy esett kérem,

Hogy ott ültünk talpig fehérben

A Bikában, a bakk-asztal körül,

Mely közkedveltségnek örül.

Azt, hogy talpig fehérben ültünk,

Érteni, kérem, úgy tessék,

Hogy egyikünkről-másikunkról

Már a gúnyát is lenyeregették,

S úgy kibicelt ott keserűen

Alsó fehérneműben,

Mint a fakóra ázott svábbogárka

A Bikában kapható

Angol-keserűben,

Vagy mint Ádám a fűben,

Mikor szegény izraelita lelkét

A paradicsomból kitessékelték.

Ó, paradicsom, bakk paradicsom!

Onnan engem is kitessékelt

Bardócz biztos úr, éppen amikor

Tíz szép ezres bankóval spékelt

Tárcámmal adtam a bankot.

Istenkém, de szomorú hang vót,

Amit akkor kiadtam.

De ez még nem lett volna baj,

Ajaj,

A baj az volt, amely búra hangolt,

Hogy el is veszítettem a bankot,

A szép, tíz ezresbankót,

Ó, bankrott, szomorú bankrott...

Vissza se sírhatom,

Pedig visszasírnám,

Könnyemmel a várost

Elborítni bírnám,

Mint egy nagy sós tenger,

S jaj, csak ingyen sírok,

S nevet minden ember...

Mi lesz most már vélem?

Tönkrementem, kérem,

Alig keresek már

Óránkint száz kroncsit,

Maholnap én leszek

A legtönkrementebb,

A legárvább roncs itt,

Olyan koldus leszek,

Mint a szegény Rotschild...

Kénytelen leszek már

Házalni, koldulni,

Önökhöz e dallal

Zokogva fordulni:

Szegény Aranybikát

Lám az ág is húzza,

Szegény Németh Andrást

Lám a bakk is nyúzza,

S a rendőrségben is

Oly rossz már a zúza,

Finom üzletkéim

Ravaszul szétzúzta.

Adjatok, adjatok,

Amit isten adott,

Egy fillért, két fillért,

Vagy esetleg hatot.

Adjatok, adjatok,

Amit isten adott,

A szegény koldusnak

Egy-két pénzdarabot,

Ha öt krajcárt adtok,

Az is jó lesz, szép lesz,

Hozzácsatolom majd

Megmaradt tőkémhez,

Úgy, hogy ilyen formán

Vagy egy félmillióm

S még tíz fillérem lesz,

Kabala tíz fillér,

Melynek birtokában

Szívem új reménnyel

Újra bakkot rendez.