Balalajka

Fölzendül szépen, csendesen

A balalajka Szegeden.

A hold ragyog a fák felett,

Mint távol tájról üzenet.

A rabok arcán úgy dereng,

Mint könnyek és mint ékszerek,

A zene száll, a nóta szól,

A holdas éj békét dalol.

E nóta ismerős nekem,

Szívem dobogja szüntelen.

E zene kedves rokonom,

Bölcsőmtől fogva zokogom.

Mert bú él benne s vágy remeg,

Felétek, más táj, más egek!

S a nótát aki pengeti,

Szívem őt régen ismeri.

Egy fának fájó levele,

Öröktől egy vagyok vele.

Egy föld sápadt virágai,

Élünk virulni, hullani.

Jöttünk e földre sírva mi,

Egy Isten árva fiai!