Ballada a hét tengerészről

Hét tengerész, mind ifjú és dalos,

Hét bús merész a nagy tengerre szállott,

Örök tengerre, mely vad viharos,

De ők keresni mentek új világot.

Hahó! Hahó!

Milyet előttük senki, sohse látott.

Szárnyas vitorla vitte a hetet,

Bíbor vitorla és bízó remény,

Hét tengerész ujjongón énekelt

Az ifjúság nótázó tengerén.

Hahó! hahó!

És halkan köztük énekeltem én.

Tavaszi éjben Elmó tűz ragyog

És a szirének vesztőn énekelnek

És hullanak a nyári csillagok

És vándor darvak őszi útra kelnek.

Hahó! hahó!

Hét tengerész tart távol, új egeknek.

Világviharban, merre, hol kiút,

Egy hang, rekedten és mégis dalolva

Az éjből, mélyből, örvényből kijut

És fölzokog, föl, föl a csillagokba.

Hahó! hahó!

Hét tengerész hajóját Isten ójja!

Hat tengerész bús révből nézi már

A hetedikkel hogy száll, száll a gálya,

Halottak élén égig veri már

Dalát időknek győzelmes dagálya.

Hahó! hahó!

Szállj, szállj hajó, jövendők távolába!