Bandi.

Útnak indul szőke Bandi,

Bunda vállán, s bús fején

Pántlikás új báránysapka,

Piros rózsa tetején;

Süvegét jó anyja vette,

Rá a rózsát Örzsi tűzte,

Ott viríta kebelén.

Szőke Bandi meg-megállva

A hajlék felé tekint,

Tán szép Örzsi a padlásrúl

Lopva még utána int.

Tegnap volt, hogy őt megkérte,

De csak ezt a választ nyerte:

Jőj, ha gazdag lészsz, megint.

Bandi jár a Dunaparton,

Mély sóhajtás csak szava,

És tünődik, küzd magával,

Szomorún néz tétova,

Zúg a szél, a Duna habzik,

Bandi szíve szintúgy zajlik;

Menne, menne, - nincs hova.

Így találja őt az este,

Így találja őt a vész,

És előtte és utána

A vidék homályba vész.

Menne, menne, de alig lát,

Megfordítja hát a bundát.

S fűz mögé leheverész.

A vész csattog, Bandit rázza,

S rajta tölti vad dühét,

Néki sujt egy forgószél is,

S elragadja süvegét;

Ezzel annyit nem gondolna,

Csak rózsája mentve volna,

Ez furdalja csak szivét.

S ím a hajnal szebb időt hoz,

S szőke Bandi talpra kél,

Széttekintget, hol süvegje,

Merre vitte azt a szél?

S mint lenéz a víz tükrébe,

Szint egy rózsa tűn szemébe;

Kis homokhant szélinél.

“Szép virág te! árva mint én,

Elszakadva itt virulsz,

Csók után mint Örzsim arcza,

Oly szépen felém pirúlsz!

Jer bujdosni, légy te párom,

Míg a földet összejárom,

Míg velem majd sírba hullsz.”

Így szól Bandi a rózsának,

Mely víg hab közt ringadoz;

Érte is megy, érte is nyúl,

S keble mint feldagadoz:

Süvegét is ottan leli,

Szép aranyfövénynyel teli

Víztül mosva a parthoz.

“Nékem a szél is barátom,

Jól kifújt, de jót mívelt,

S a szép rózsa, Örzsim képe,

Adta rá az édes jelt.

Majd én szerzek házat kertet,

Pár lovat kis szántóföldet

S ehhez még egy hű kebelt.”

Így örűlve csak szivatja

A szerencse-süveget,

Harmadik nap megrakodva

Bizton Örzsihez siet.

“Rózsám! rózsád tőn gazdaggá.

Tégy te engem most boldoggá!

Vedd pártádért kezemet.”

Örzsi képe fölhajnallik,

S hű melyéhez zárja őt,

Atyja is megáldja Bandit,

Mostan már a gazdag vőt.

És a nászok és vendégek

Víg robajjal összegyűlnek,

Ülni a nagy menyekzőt.

Így lett boldog szőke Bandi,

És hol ő kincshez jutott,

Kies partján a Dunának

Majdan falú támadott;

Most is Aranyosnak hívják,

S szép menyecskék, fürge lyánykák

Még aranyport mosnak ott.