BÁNTOTT, DÖFÖLT FOLYTON A PÉNZ IS...

Bántott, döfölt folyton a Pénz is

S szép humanitások játsztak velem,

De lelkemből más sohsem érdekelte

Fölszánt poéta-ceruzámat

Csupán Politika és Szerelem.

S úgy számítottam rég ki végem:

Gyűlöletim hogy eléggé nagyok?

Egy akadt nőstényért elég botorság

Indulhat el még inaimból?

Hahogyha nem, már mindent itt hagyok.

Tudok-e még nádor-választó

Kisúr-ősimmel szólni makacsul

S tudok-e még asszony után rohanni

Szavakon és gyűléseken túl,

Vágyva-robogva, keresztül-kasul?

Néha megingok s szégyen-hülten

Havasnak, vénnek érzem a fejem

S azt hiszem, hogy minden vivát a másé

S hogy idegen tőlem régóta

Balog nádor-úr s bolond szerelem.

De jönnek remete kanokként

Ős sűrűkből ki szerelmek, dühök:

Új talmi-nádort megölni is tudnék,

Kivánom őrülten a csókot

S csatában, hitben, tűzben vénülök.