BÁR RÓZSA VOLNÉK...

Bár rózsa volnék, szép leány,

Hogy elvirítva kebleden

Lelnék magamnak büszke sírt!

S o, bár lehetnék esti szellő,

Hogy édes ajkad bíborán

Szedhetnék balzsamcsókokat!

Itt állok félénk messzeségben;

S mint bércein Endymion

Sohajt a csillagokra fel,

Hová röpűlni szárnya nincs:

Némán sohajtozom feléd.

Ölelni vágy e kar, de fél,

Vágy ajkam ajkadon remegni,

De tilt komoly pillantatod.

Menj lángtekintet, ah röpűlj,

Röpűlj felé hév gondolat,

Tinéktek utat semmi nem zár.