BARÓTI SZABÓ DÁVIDHOZ [1]

Állj meg, Barátom! Pybered érdemes

Árnyéka nem hí még: nem akar magyar

Hazád s barátidnak keserves

Bút s szomorú napokat szerezni.

Szüntesd megindúlt bánatod árjait,

S maradj közöttünk, míg lehet; életünk,

(Oh jaj! naponként látjuk,) ollyan,

Mint az üveg, s fiatal virágszál.

Mikor kecsegtet fényivel, eltörik;

Mikor szemünknek víg nevetésivel

Hízelkedik kezd fogyni; majdan

Gyenge fejét lebocsátja, s elhal.

Hány ezret öl meg, s tészen idő előtt

Sírjok homályos mélyibe a Halál!

Kik boldogíthatták hazájok,

S számtalan emberek állapattyát!

Ezért sohajtott bölcs Teofrasztus is.

Méltó siralmát helybe hagyom. Jerünk

Jerünk, Hazánknak veszteségit,

Melpomeném! keseregjük együtt.

Oh századunknak díszei! ti, kiket

Olly sok halandó társaitok között

Minap csudáltunk, bánatunknak

Tárgyai vagytok az érdem által.

Nagy Orczy! Músák gyámola! nemzeti

Nyelvünk szerelmes gondviselője! hol,

Hol vagy? sohajt árvád utánad,

S érezi, hogy kegyes attya voltál!

A pusztaságnak fellegi közt magyar

Egünkre szállván a szomorú halál,

E tisztelendő, s ritka fényű

Csillagot elragadá előlünk.

Így tűnt el édes Nemzete, s Ősei

Erkölcseiknek híve, Berényi is.

Boldog, ki nem láthatta bűnös

Korcsosodásra jutott hazáját!

Hová ragadtál Nyitra vidékiről?

Músám! mi bús zajt hallok ezen vitéz

Földön? ki sírját látom? itt is,

Fájdalom! egy Hazafit siratnak!

Nádasdit! Oh zúgj Dráva! sirasd nemes

Lelkű Vitézünket, kiben a Haza

Nagy oszlopát eldőlve látja,

S könyvezi hála-adó szemekkel.

Áldás reátok Hunnia magzati!

Könnyhullatásunk sírjaitok felett,

A tisztelettel s fájdalommal

Egybecsatolt szeretet gyümölcse!

Igazán:

Nem azért, oh Dávid, fáradozál,

Hogy majd, ha halandó életedet

Elvégezed, és a föld, közanyánk,

Kebelébe vészen, cifra nevekkel

Kirakott márvány az utasnak eszét

Fárassza, s ki, s melly fényes voltál,

Bársonyt viselél-e vagyis tafotát,

Büszkén mutogassa; magasb, tisztább

Vala szándékod, melly már koronáz,

Mennyei polgár! Mégis citaránk

Méltán kesereg; mert jó Hazafit

Gyászol, kit jámborság, tudomány,

Hasznos munkásság ismertet;

Amillyen igen ritkán születik.

Szem előtt nem vagy, de reád szív

Néz. Bírjon csendes, szent nyugalom!