BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN

Csönd van és csöndben barangolok én

E kis Guignol-országocskán keresztül,

Hol füröszt mindent piszkos, őszi ár

S ömlik a könny nádas kunyhó-ereszbül.

S e nagy halkságnak ül dombtetején

Bizakodón s hencegvén, mint a páva,

Gazemberek vadászó, nemtelen,

Puskás, bitorló, úri társasága.

Egy-egy városból gyárkémény s torony

Bús-viaskodón a szemembe tűnnek:

Mennyi rokkant sírója s koldusa

Szolgál és hallgat itt körül a Bűnnek.

S mint veszekedett, ős-barbár toron,

Díszes leventék ember-szivet falnak

S a régi, lázadt jobbágyok sehol,

Ma is élnek, ha eddig meg nem haltak.

Ma is élnek, de most lelkük: a Csönd.

Csönd van, igaz, de soha ilyen csöndet:

Fél-ország nehéz melleiből

Fekete és vörös bosszúk hörögnek.

Falura város csönd-jellel köszönt

S szörnyű szava lappang e néma jelnek:

A titkos átkok halk tárnáiban

Sohse hallott pokolgépek hevernek.

A Csönd fog itt mindent megváltani,

Süket ölén alusznak robbanások

S ez a kicsi, ezerszer lekötött

Ország robban. Mikor télbe beásott

Bitorlói meg fogják áldani

Meleg sarcát e hideg, csöndes rögnek,

Váratlanul, taposón, hirtelen

A titkos ágyuk dühvel földörögnek.