BARÁTOM, A GONOSZ CAKÓ...

Barátom! a gonosz cakó megcsalt téged,

Hogy várt fiú helyett ismét leányt hozott.

Azért-e, hogy nem lelt a Minden méhében

Oly magvat, melly hozzád méltó lehetne.

- Nem mindenkor lel ám Kazinczyt a cakó! -

Vagy tán azért, hogy még ne légy vágyás nélkül,

Mert aki semmit sem kíván, nem boldog az.

Akármint van, nyugodj s örülj barátoddal!

Mert nékem a cakó ismét fiút hozott,

Ki oly hasonló hozzám, mint magam;

Zömök, szelíd, barna s gödörkés állú,

Hogy nagy poéta lesz, máris jelenti.

Mert mennél éhesb, annál szózatosb,

S mihelyt megtellik, néma, mint a hal.

Miért nem adhatom néked leánykádért!

Hogy ékes versedet megmenthetném vele,

S vágyásaid legfőbb pontját bétölthetném! -

Hagyján! Remélj! s versed tedd el jövendőre! -

Ne bántsd! Ily szépet változtatni bűn.

Ha kell, ha nem, kérlek, hadd úgy, amint van,

Tovább fog élni ez minden leányidnál.