[Barátom, nem kellenek...]

Barátom, nem kellenek válogatott

szavak ehhez, amit le akarok írni,

elég, ha kimondom, amint legelőször

nyelvemre téved, hogy – mégis csak

jó itt ebben a csendben! Ma láttam

egy parasztot, aki szántott, közelebb

mentem hozzá, megkértem: engedné

meg, hogy tartsam egy kicsit az eke

szarvát. Ő mosolygott és én úgy nyúltam

a nyirkos, barna földben muzsikáló

szerszámhoz, mint egy szentséghez,

mint kedvesem izmos, fehér

karjához. Mindjobban belemelegedtem.

Délben fekete kenyeret ettünk, jó

szalonnát és borsos adomákat

puffantottunk az őszi levegőbe.

Ma éreztem először, hogy szeretem a

földet, beteges, forró szeretettel

s ma gondolok rá először, hogy

nyárperzselte, illatosbőrű hátának

nem fájnak-e méltatlan lépteim?