BARCSAY KAPITÁNYNAK

Leveledet vettem, verseid csudállom,

Igen nemesen írsz, ez igaz, s megvallom,

Az ég és föld között elméd repíttetik,

Párnássusnak vize verseden hintetik.

Elveszem érdemes tanácsát lelkednek,

Kívánom örömét világi szívednek.

Engemet Lorenzo, téged[et] Jung üldöz,

Tudod, hogy a humor egymástól különböz:

De mindazonáltal egymást szerethetjük,

Dolgainkat véled együtt nevethetjük;

A világ magában igen nagy valóság,

De a mi életünk hijábanvalóság.

A természet szülvén, ránk egy testet bízott,

Mely sok bajjal szárad s örömmel elhízott.

E kis alkotmányban tartsuk egészségünk,

Csudáljuk lelkünkben egyedül Istenünk.

A levegőég sem szenyved mindég szelet,

Nem ád a természet szüntelenül telet.

Látod, hogy e roppant csatázó világban

Minden egymás után szalad változásban.

Változtatva vigyük mi is életünket,

Mély s csekély dolgokkal tápláljuk lelkünket.

Ha az idő nevet, játsszunk, mint gyermekek,

De a tréfában is légyünk nagy emberek.