Barcsaynak [5]

Rendes! mig én Apony fedetlen bástyáin

Lázadt Európa irtózok csudáin, -

Mig én az országlás kényes oskoláin,

Csudálkozom szelid népeink hibáin:

Addig te Angola s Congo határára,

Repülsz Muzsáiddal Zayra partyára;

Ott szegény szerecsen kinos igájára

Szánokodó szemet vetel rabságára!

Ember vagy és azért érdekel insége,

Ládd, mint ádázkodik népek fenesége!

Ezt okozta arany bünös fényessége,

Gazdagság bálvánnya, haszon dühössége!

Kikel a fösvénység szomju birtokáról,

Prédálni megy egész föld golyóbicsáról,

S leoldván tajtékos jármait rudjáról,

Ember nyakra veti barmoknak nyakáról!

Láncon, guzson hordja halandó társait,

Kikkel rokon agyag alkotta tagjait.

Nem nézi könyveit, nem zokogásait,

Csak vad nyeresége töltse tárházait.

Mi szükség volt tehát London piacára

Kastélyt építteni Minerva számára,

Vagy büszke Leidennek szabad tájékára

Annyi tudóst hozni Rajnának partyára?

Ha csak ezt tanulják Lock s Newton könyvéből,

Miként lehet hizni emberek véréből,

S efölött dühösség gazdag méhelyéből

Új s meg új bünöket szedni kebeléből:.

Iszonyu vadságok! fene emberségek!

Rémittő undokság! gyilkos mesterségek!

Cudor juhászodás! vétkes nyereségek!

Ó hát már reánk is néz kegyetlenségek?

Hallom barcagását e bus késértésnek,

Pengeti már élét a mészárló késnek;

Vagyon egy kis része a testesülésnek,

Melly még helyet adhat e dühös döfésnek.

Hányd fel már erőszak, számát kinaidnak,

Mutass új csigákat büszke királyidnak;

Rázd ki zöldült aját mérges nyilaidnak,

Mellyik nem izzadja vérét polgáridnak?

Add meg azt is nekik, hogy megfereszthessék,

Borostyánlevéllel környül tekerhessék,

S hogy pogány örömök inkább neveltessék,

Győzedelem kapu főre függeszthessék!

Ó egek! nem elég hogy titkos szerekkel

Vésztörvény, igazságaltató mérgekkel?

Szükség még villogó kinzó eszközökkel,

Szegény világunkat dulni mennykövekkel?

Láttam én bálványink véres templomában,

Ezer fortélyoknak őriző karjában,

Egy illy bünt heverni, melly szilajságában

Kényeskedik fényes pálcák oltalmában.

Előbb, ha kikeltek szoros határokból

Országot szerezni emberi jármokból,

Hadat irtak önnön vérekből, honnyokból,

Igy csinált tömlöcöt a szabad kunyhókból

Im igy törekedett Átila népével,

Atyafi táborral, Scitha seregével

Mintzius partyára rontó fegyverével,

Hogy szólhasson Róma öreg püspökével.

Igy fegyverkeztette Sándor kis hazáját,

Macedo hordozta szerencsés dárdáját,

Midőn leszaggatta Persepol bástyáját

S fejére szoktatá világ koronáját.

Mármost az áll elől a vérferedőnél,

Kinek semmi köze nincs nyereségénél,

Hal, vész, raboskodik más dicsőségénél,

S mégis fázik ügye hivsége tüzénél.

Boldogtalan nemzet, ki igy hurcoltatol,

Csillagos nyaklókkal pórázon tartatol,

S ezer cselék által addig vakittatol,

Mig hazád s javadbul ki nem pusztittatol.