Barna kislány szemének a...

Barna kislány szemének a lángja

Idetűzött szívem pitvarába,

Kis halacska szőke Tisza vizén,

Örömében akrát ugrok biz én.

Olyan az ő lelke, mint a rózsa,

De mint a fehér, tiszta rózsa,

Fehér rózsa az én babám lelke,

Fehér galamb az ő nagy szerelme.

Barna kislány, mikor megláttalak,

Bennem mindjárt nagy szerelem fakadt,

Megláttalak New York kávéházban,

Mint harmat kökörcsin-virágban.

Kacsintottam, barna kislány, neked,

De te ültél zordon férjed mellett.

Barna kislány, te a fényes hajnal,

Férjed pedig a fekete éjjal.

Színművészet a te hivatásod,

Barna kislány, magyar vagy te, látom,

Magyar az a fényes lelked neked,

Az isten is magyarnak teremtett.

Zordon férjed tojást evett, hármat,

Így titokban megcsípte a vállad.

Hej, titokban, te is mosolyogtál,

De hej, bizony, énreám gondoltál.

Beültetek aztán kocsikába,

S elmentetek egy nagy szállodába.

Igaz magyar szálloda volt az is,

Igaz magyar a lelked neked is.

Kiskapunál, hej, megálltam ottan,

Reszketett a szívem, rád gondoltam,

Rád gondoltam, remegő szívedre,

Fehér galamb, magyar szép lelkedre.

Rád gondoltam gondolsz-e most énrám,

Kis kezedet összeteszed mélán,

Megértetted-e az én lelkemet,

Mint a szellő a fényes felleget.

Fehér rózsa az én babám lelke,

Fehér galamb az ő nagy szerelme,

Barna kislány, ha te szeretsz végre,

Felrepülök a csillagos égbe.