Baross Gábor emlékezete

Ma szellemet idézek és a múltban

Keresek hőst, aki jövőt jelent,

Sivár időnk gyászától elborultan

Idézem őt, a munkától nemest.

A munka hősét fogom énekelni,

Ki terveket, célt és reményt adott,

Aki tudott akarni, tenni, merni:

A dolgozó és alkotó Barosst!

Engem nem szédít a kevély magasság,

Hová halandót jó szerencse tesz,

A vagyon és rang nem érinti lantját

A költőnek, ki jobb jövőt keres,

De bármi polcon a valódi érdem

Méltó dalomra, mely igaz, szabad,

Barossban én most a férfit dicsérem,

Ki nagyra tört és mindig jót akart!

Baross: e név gránitból és acélból

Úgy döbben most elém: élő szobor,

Kihez az olcsó jelszóktól alélt kor,

Mint orvosához, elzarándokol.

Baross: e név ma azt jelenti: munka,

Kitartó, lázas, lelkes és erős,

Nézd, magyarom, bár sorsa porba sújtja,

Haláláig hogy dolgozott e hős!

A haladás zenéje benne zengett

És kattogott, mint vasúton a sin,

Ha a vonat robog és a menetrend:

Előre mindig; új kor utain!

Munkás magyar volt, aki telve lázzal,

Józan maradt, mert tudta, mit akart

S míg füstbe ment terv lett sokaknak álma,

Ő fölszántotta a magyar talajt.

Igaz, hogy élte csonka, mint ez ország,

Mely romjain most kezd új életet,

De rajtunk áll és ez nagy, szent adósság,

Hogy befejezzük, ami ránk mered!

Ó mennyi munka vár még, mennyi rom van,

Költő, tudós, kalmár és iparos,

Hány kézre, észre van szükség e honban,

Hány férfira, ki méltó rád, Baross!

Szent lázad égjen mindnyájunk erében,

Tört álmodat valóra váltani,

Hogy fölépüljön gyászban, ködben, éjben

Egy boldog ország itt, a holnapi!

A munka és tudás pillére tartsa,

Alapja a megértő szeretet

És akkor a jövő munkás magyarja

Vígabban áldoz majd, Baross neked!