Bartha végórája

“Föld alá hát fáradt tagok!

Nem élek, de nem is halok

Koldusok módjára.

Ahol eddig király voltam,

Hadd legyek hát még az ottan

Egyszer - utójára!”

Lear király vén már a trónra,

De ifju a szinész - újra;

És oly igaz minden.

Haj! a szerep megvalósul,

“Hallja hálátlan fiúktul:

Vén iszák! - le innen!”

Súgnak még a vén királynak,

Haszontalan... a drámának

Vége van már épen...

Szó szereppel a pokolba!

Két nehéz könny mind elmondja

Bágyadó szemében.

Vén a szinész úra...! tántorg

Hazafelé... “adjatok bort!”

Senki, aki adja!

Mostan osztják birodalmát.

Nincs idő, hogy látogassák, -

Mindegy - nem óhajtja.

Vele van egy gondolatja,

Nincs egyedül - ezt forgatja...

Ő nem olyan árva;

A hálátlan magzatokat

Feledi: e hű gondolat

Szemét majd bezárja.

“Mit nekem már - mutassátok

Szinpadon - komédiások

Lear királyt miattam...

Csak engemet játsszatok ki -

Ti árnyékok - a valódi

Lear király én voltam!”

- Egy kis apród (a szerhordár)

Szobájában föl-alá jár.

“Fiú, a sarokba!

Nagy dolog történik itten,

Jelentsd meg, hogy »Csöndes minden...«”

Lőn, ahogy gondolta.