Bartók Bélának

Erdély erdői zúgnak,

Ezüst és arany erdők,

Borongó, barna felhők,

Hárfái Nemerének,

- Sirámos dajkaének -

A dalaidban.

Tiszai tájak sírnak,

Panasza jegenyéknek,

Halottas őszi rétek,

Zúgó, fekete nyárfák,

Magányosak és árvák

A muzsikádban.

És fölérez és fölzeng

Az áhitatos, ős, szent,

Az ázsiai mély, nagy,

Szilajbús, boldog méla,

Pogány és büszke lélek,

A régi, régi éden

A zenédben!