BÁTORÍTÓ

Oh szent Igazság! aki hatalmadat,

S megtisztelendő fényedet e csalárd

Világ előtt elrejtve tartván,

Számtalan üldözetek között vagy:

Jer, jer! födözd fel mennyei képedet

A pártütőknek, kik koronás fejed

Ellen kikelvén, ostromollyák

Trónusodat buta fegyverekkel;

S megszégyenűlvén színed előtt, dühös

Bűnének átkát fogja kesergeni,

A fényes erkölts mord írígye,

A fenekedni szokott gonoszság.

A nagyra termett, bátor az Ég szakad,

S bús csattogással mennykövi húllanak,

A nagyra termett Istenének

Féli s imádja dücső hatalmát.

Amaz borostyán ágakat, érdemes

Lantodnak ékes címerit, a kaján

Hiába bűbájolja; zölden

Fognak azok fejeden maradni.