BATTHYÁNY FERENC IFJÚ GRÓF HALÁLÁRA PESTEN, 1797

Nem sirat Muzsám, szeretett Ferencem!

Tégedet, bátor, mikor a halállal

Szembe szállottál, fiatal korodra

Nézve kesergett;

S hogy te győzhetnél, az egekre vetvén

Buskodó szívvel szemeit, könyörgött;

Vélte, hogy meghalsz, s valamint az árnyék

Eltünik, eltünsz.

Most, kitisztúlván szeme fellegéből,

Látja, hogy még élsz, hogy örűlsz szerencsés

Változásodnak, soha nem halandó

Mennyei polgár!

A dicsőségnek menedékhelyéből,

Nézed-e tenger szomorú veszélyit,

Mellyeken forgunk; s ha lehetne, szánnád

Kétes ügyünket.

Ah! te boldog vagy! s amaz égi háznak

Pitvarát vídám öröm, és mosolygás

Őrzik; hozzá közelítni sem mer

A szomorúság.