Be szép is lenne! [1]

Be szép is lenne,

Ha felrobbanna egyszer ez a föld;

A felgyülemlett aknás szenvedély

Mint dinamit lökné a fényes űrbe,

És izzón szelné át a mindenséget!

Be szép is lenne:

Sóhaj, halálvágy, könnyezés, panasz,

Öröm, nevetés, forró élni-vágyás,

Mind lángtengerbe szöknék perc alatt

S napul szolgálna egy sötét világnak.

Be szép is lenne:

Csak én maradnék élő egyedül.

Mint phőnix-madár büszke diadallal

Repülnék ki a süstörgő tüzekből,

S a nyugalomnak kövült szobraként

Tekintenék a nyüzsgő végtelenbe!...

Be szép is lenne!... –