Be szép is lenne! [2]

Be szép is lenne fürödni a hóban,

míg csókolva a fehér pihe ránk száll,

majd hermelines fenyő-rengetegben

felmelegedni piros rózsalángnál.

Havas szilfákhoz puhán odalépni

– ha csúcsaik közt sípoló szél vágtat –

s ezüst csengővel, aranyos hajszállal

teleaggatni, fonni minden ágat...

Be szép is lenne: jégvirágos ablak,

valami bánat, simogatva bántó,

s ajkunkról hozzá eszeveszett ének,

míg házunk előtt csilingel a szánkó.

Nézni, nézni a bolygó tüzeket,

ha betlehemi éjszakába futnak,

szép, piros almát mosolyogva adni

kigyulladt arcu kántáló fiúknak.

Aztán leülni, imádkozva sírni,

hogy körülöttünk ilyen szép fényes lett,

s végül csudásan, kivételesen

fehér tintával írni ezt a verset!...