Beati immaculati in via.

Boldogok, kik jámbor életet viselvén

hűséggel követik vezető hagyományit az Úrnak

nyomtalan úttyaikonn!

Boldogok, kik fáradatlanúl nyomozván

a’ nagy igazságot, mellyel meghitte nemünköt,

arra feszítik egész

gondgyokot, hogy Néki tessenek! Gonoszra

ők soha sem tudnák botorúl vetemedni az égnek

tiszta nyomásaibúl.

Óh Uram! ki minket szent hagyásid által

ekkép kívánván boldogságunkra vezetni,

azt akarod kegyesen,

hogy szavadnak hűven engedelmeskedgyünk:

úgy igazítsd, kérlek, minden lépésemet, úgy vidd

szertelen ösztönimet

fékedenn, hogy azt szeressem, azt kövessem,

a’ mi helyes szent színed előtt. Ha megösmeri egyszer

végtelen érdemeit

szent szavadnak elmém, ‘s életemnek úttyánn

fényes fáklya gyanánt habzó szívembe beoltya,

érhetë olly bal eset

engemet, melly csúfosan megszígyenítse

drága reménnyeimet? Kitanúlván szinte az által,

hogy szorosan követem,

mély igazságát itéletidnek, és hogy

szívemet a’ jónak bizony ösvénnyére vezérlik,

háladatos leszek én,

Istenem! tehozzád, ‘s kincs gyanánt megőrzöm

felséges czélú hagyományidot. Óh! ne felejtsd el

tiszta tökélletimet

támogatni: mit tehetne gyengeségem,

hogyha Te elhagynál? Tehetős segedelmeid által

a’ hevesebb ifiú

hűven elfogadván, ‘s háladó örömmel

hordozván intő szavaidnak kéjes igáját,

nemde sietve kitér

gáncsos életének rendetlen nyomábúl?

Szívem is ezt várván, csak azonn volt tellyes erővel,

hogy kinyomozza kegyes

útszabásidot: ne tiltsd el, óh! ne fossz meg

engemet e’ vezető súgártúl! Mélyen elástam

drága tanáccsaidot

jóra gyulladó mellyemnek rejtekébe,

hogy soha semmi gonoszt, Uram! ellened el ne kövessek.

Szüntelen áldalak én

Tégedet, dicsérlek szüntelen, kegyelmes

Istenem! Add, kérlek, hogy szent súgáraid által

észhaladó sükerét

bölcs szavadnak átösmerni megtanúllyam.

Nemde itéletidet buzgón hirdetgeti nyelvem?

Nemde parancsolatid

édesebb örömmel ápolgatnak engem’,

mint az egész földnek duzs gazdagságai? El sem

távozok én gyönyörű

úttyaidnak édes fontolásitúl; sőt

szent hagyományidban magamot versengve gyakorlom,

’s drága szabásaidonn

nem szünök meg elmélkedni, még csak élek.

A’ feledékenység soha el nem törli eszembűl

életadó szavadot!