BEDGELLERT.

Egy kromlech áll magánosan

Bedgellert völgyiben,

Alatta tört fegyver között

Egy welsz vitéz pihen.

S egy ifju sír a kő felett,

Ki tudja azt, miért?

A mult csatákért könnyezik,

Vagy tán a kedvesért?

Ki az, s mily harczban vérezett,

Kit itt temettek el?

A kő mohos, faragtalan

S ezekre nem felel.

De a keserv a kő felett

Beszélőbb felirás,

Mint szó, melyet hiú utód

A sírkövekre ás.

A hős és a pásztorfiu

Nem oly különbözők:

Keserv az ember élete,

Hidd, mind kesergtek ők.