Beethovenhez

Örök hangok zenésze, borús titán, Beethoven,

Ma egy világ siráma zendül fel bánatodban

S ki mennyei derűben trónolsz mosolygva ott fenn,

Nevedre egy világ bús szíve összedobban. -

A germán géniusz, mely benned csúcsra hágott,

Veled győzelmesen bejárja a világot

És ellen és barát egy testvér hangjaidnál,

Melyek mély árja kéjt és kínt az égbe himbál!

Nagyságod ünnepén, mely tiszta és nemes fényt

Sugárzik boldogan a nagy Emberiségre

S széppé teszi a gyászt, dicsőbbé az erényt:

Engedd, hogy egy babért fonjunk mi is e névre.

Beethoven, hisz neved szabadság és művészet

S mi e két nemtőnek nevében íme néked

Zenével áldozunk alázatos szerényen,

A magyar muzsika ministránsaiképpen!

Jöjj el, jöjj el közénk, ez áhítat körébe,

Miként az Úr leszáll az oltár asztalára,

Nagy lelked zengjen és ujjongjon a zenében

A fúvók és vonók fönséges viharában.

Epedjen és zokogjon és dübörögve szóljon

Az Ember vágya és szerelme a vonókon

És mint felhők közül a Nap kilép ragyogva,

Örök vigasz derűjét áraszd a bánatokra!

Beethoven, ki a magasság és mélység sasa voltál,

Világokat suhintó egyetlen szárnycsapással:

Dicsőséged egébe tekint egy csonka ország

S a sírok ormain köszönt ma muzsikával;

Mert emberi jogok, szabadságok, remények

Nemes zenésze, nékünk testvérünk vagy s ha téged

Ma ünnepel e nép is, magasztos, szent dalodban

Rab milliók szívének egy vágya összedobban!