Behúnyt szemen át

Álmos vonatok dohognak a ködben,

gomolygó nagy mezőkön.

Régi pogány templomok ajtajában

illatosan csap fel a tömjén.

Pán isten nyomában

borzongva, tülekedve fázik

nagy meztelen sereg.

S az országúti Krisztus sír a kereszten.

A szökőkút csobog a kertben,

elmélkedik a lucfenyő, –

holt levelek közt ringva a tavon

szerelmes párok csónakáznak.

Ruganyos, őszhajú aggastyánok

ifjan kacagnak a szélbe

s csak az lesz öreg, nagyon öreg,

ki megúnta az életet.