Béke [2]

Lágy lilába öltöztek a fűzfák,

Fák fölött a béke kékje leng,

Enyhe bánat madara repült rám

S bennem régi vers zenéje zeng.

Messze, mint az álom, él a város,

Itt a Tisza bűvölete már,

Itt meséim erdejében járok,

Itt az idő örök csendje áll.

Itt reménnyé épül annyi emlék

És emlékké szépül a remény,

Feledünk itt hűtelen szerencsét

S kikötünk az álmok szigetén.

Itt fölöttem tűnhetnek az évek,

Én túlnézek tűnő éveken.

Szívem árad át e békességbe

És e békesség a szívemen.