Békés mederben

By Jenő Dsida

Ma nem lázadtam fel

a lassú meder ellen,

ma békésen hömpölyögtem

és megcsókoltam öreg falvak lábát.

Ma felüdítettem egy lankadt virágot,

megfürdettem egy öreg koldust,

akinek Krisztus-arc volt az arca,

s tolvajok tutaját mosolyogva vittem.

Egészen különös béke ez,

szokatlan érzés, ahogyan kérdezem:

Miért zúgsz erdő?

Miért sírtok csillagok?