Békét!

A jobb világról, boldogabb világról

Szavalsz, szavalsz, szent forradalmi mámor.

És egyre szürkébb lesz e szürke élet

És örömünk, mint vert had, messze széled.

És boldogságunk sápad, mint fogyó hold

És föld alá megy minden, ami jó volt.

Kivándorolni innen, ó de merre?

Elmenni, mint a felleg, tengerekre?

Mint a daru, ha ősz jön és ha köd jön

S valami messze, nem járt, tiszta földön,

Az Indiákon vagy a szűzi holdban

Mindent feledni boldog elhagyottan,

Véres kezünket csillagfény hűsébe

Áztatni és zokogni: béke, béke!