Bekötött szemmel

Mint akinek bekötötték szemét

s elvitték a rablók egy éjjeli autón

a szörnyű szobába

a vésztörvényszék elé,

hol gyertyavilágnál vallatták zsiványok,

aztán szemét bekötve, újra bekötve

cepelték az éjben,

rosszvégű kalandra,

ordítóan-iszonyú

sorsa felé:

úgy jöttem én is e furcsa világra,

bekötött szemmel,

s úgy megyek el innen,

bekötött szemmel,

nem tudva honnan, nem tudva hová.

Csak téptem a kendőt síró szememről,

örökre csak téptem. De a végső percben,

ha leszek s nem-leszek, ugye, majd föloldod,

Isten?