Belgrádra

Szerencsétlen Belgrád! óh, meddig tántorogsz,

Egy kézről másikra vajjon meddig forogsz?

Állj meg örökösen s pihenj utóljára

E két fél szomszédnak állandó nyugtára!

Véren épűlt város! vérrel meddig hízol,

Magosan felépűlt váradba míg bízol?

A Duna és Száva tégedet szolgálnak,

Szervia és hazánk hegyei strázsálnak.

Te voltál és te vagy kúlcsa országunknak:

Tartsd tehát magadat a mi városunknak.

Ne légy tolvajkulcsa a vad pogányságnak,

Mely mindég rablója volt Magyarországnak.

Változó holdodnak, amely most lemégyen,

Kívánom, utolsó fertályja e’ légyen!