Bénára mint a megfagyott tag

Bénára mint a megfagyott tag

s keményre verte zuzmarás

gőg a szivünket, rossz varázs:

most megalázatositottak.

Ajjaj, de hitetlen daloltunk!

Daloltuk a rossz éneket,

a minden-mindegy-rímeket:

ideje most már mást dalolnunk!

Halljátok énekét a hitnek,

halljátok a jó éneket:

többet nem-hinni nem lehet!

akik szenvedtek, mindig hittek.

Halljátok énekét a hitnek!

Mert megalázatositottak,

ittuk az ecetet s epét,

tapintottuk Krisztus sebét:

most ujjaink örökre jobbak.

Mert megalázatositottak.

Szemeink is örökre hisznek,

mert láttuk az Ember Fiát

kereszten és a glóriát

kelni nyomában a tövisnek.

Szemeink is örökre hisznek.

Ujjainkat a vér, szemünket

a könny edzette könyörű

igazulásra, gyönyörű

imának Ahhoz aki büntet.

Látásban és cselekedetben

tébolyunk céllá igazul:

mert így akarta azt az Ur,

hogy ne legyünk többé hitetlen!