BERCSÉNYI MARSALL HUSZÁRJA

Holnap nyakam töröm,

A holnapba hát hadd nézzek:

Pejkó lóról hull egy magyar,

Halott, levitézlett.

Tudta valamikor

Fényes okát haragjának,

De régóta csak dúl, robog,

Mint a buta bánat.

Elsötétült szíve,

Mihelyst másért, mihelyst messze

Sarkantyúzta meg a lovát

Pokolnak eresztve.

Sajnálom szép időm

S haragomnak régi jussát,

Be sajnállak, ősi, magyar,

Árva szomorúság.

Holnap nyakam töröm,

Magyar sorsa, huszár sorsa,

Ha nem volna ilyen bolond,

Talán nem is volna.

Holnap nyakam töröm,

A holnapba hát hadd nézzek:

Prédák, szegények, jók vagyunk,

Magyarok s vitézek.