BÉRMUNKÁS-BALLADA

Hordunk vinnyogó kosarat,

kapálunk reszkető salátát,

vályognak dagasztunk sarat,

szabjuk a divathölgy ruháját,

fejtjük a sertés-oldal háját,

zsírt olvasztunk, libát tömünk

s az est ha bontja lengő táját,

bérünk van, nincsen örömünk.

Hiába emelünk falat

és rakjuk sorsunk kaszárnyáját,

fiúnk uccán, üveg alatt

nézi csak építőkockáját

s ha lányunk babaruhácskáját

kéri - hisz szövetet szövünk -

összeszorítja puha száját -

bérünk van, nincsen örömünk.

Szemünk előtt csak szíj szalad,

csinálunk kocsit, hozzá pályát,

földben, föld fölött, föld alatt

elültetjük a világ fáját,

begyűjtjük a rét gabonáját

és még büszkék se lehetünk -

tűzbe vetik, vízbe dobálják.

Bérünk van, nincsen örömünk.

A krumpli úgy nő, ha kapálják!

Ott nincs hiba, hogy küzködünk,

nem az rágja az ember máját.

Bérünk van, nincsen örömünk.