Bessenyeinek [1]

Melly szomoru árnyék lepi a térséget!

Bágyodt világ festi az egek kékségét.

Egész természetre terjeszt csendességet,

Talám most képezi a volt semmiséget.

Napnyugoti szellők nyögve lengedeznek,

Tölgyfáknak lehulló leveli repdeznek.

Kövecseken krystál erek csergedeznek

S az elbódult gállyák Fároszhoz eveznek.

Csak ezek láttatnak lenni még életben,

Többi mind lelketlen a nagy természetben.

Ű te szent bölcsesség! vigy be rejtekedben,

Hogy áldgyom végzésid illy rendes mivedben!

Feltetted a napot egünk tetejére,

Hogy éltető erőt osszon feld szinére;

De ismét elüzöd éjszak tengerére,

S álmat küldesz világ elbágyadt szemére!

Okoskodgy bár Newton a nap forgásáról,

S taszitsd le Ptolomét dicsőség polcáról,

Vedd le a golyóbist Herkules válláról,

Vidd napnyugot felé hajnalcsillagáról:

Mit nyertél nagy elméd hánykolódásával?

Csak elmulik neved London oszlopával!

Tudom, mikor Charon ragadt sajkájával,

Nem kérdezett, áll-e Febus négy lovával?-

Inkább a mulandó jusson hát eszünkbe,

Mert mint a nap tünik s tündöklik egünkbe,

Ugy mi, kik pihegünk, majd örökségünkbe

Szóllittatunk! s fagyot hagyunk kék testünkbe.

Egy kinyiló rózsa, melly pirosságával

Tündöklik hajnalba gyöngyös ajakával,

Elveszti szépségét minden pompájával,

Mihelyt a bús éjjel int ón pálcájával!

Egy lugos óhajtya tavasz melegségét,

Hogy kinyilt bimbói neveljék szépségét,

Alig mutathattya árnyékos zöldségét,

Pusztulnak ágai s vesztik ékességét!

Hátha a nemzetnek tekéntünk sorsára,

Miként telepedtek dicsőség karjára?

Miként uralkodtak világ csudájára,

S miként estek ismét a község sorjára?

Bölcs s vitéz Athénás - hol vannak hamvai

S koporsókövekből épitett falai?

Talám most szántóknak nyögnek ott vasai,

Hol büszkén állottak gazdag kastélyai!

Halhatatlan Spárta Likurgus lelkével,

Mennyit nem tündöklött okos törvénnyével?

De eltünt nagysága fényes erejével,

S most csak volt szépségét jegyezi nevével!

Már az éjfélt hallom szólni érc szavával.

Nyugodj iró tollam természet álmával;

Mit ügyelsz mulandó világ folyásával,

Mit meg nem változtatsz ezer lant hangjával