Beteg-klapancia

Látom a ködöket,

téli reggeleket,

hétfőket, keddeket,

napokat, heteket...

Nem írok verseket,

Beteg vagyok, beteg.

Beteg vagyok, beteg.

Nem írok verseket,

nem zengek éneket...

Csak egypár szót nyögök

vagy inkább köhögök:

beteg vagyok, beteg.

Régi időm elmult,

régi kedvem fordult.

Ki volt hivem, elbujt,

hírem, nevem elhullt,

erőm veszni indult,

pénzem sohasem volt...

Mondd, van-e jussod már

hogy így nyögj és kántálj

mint unott koldusszáj?

Ki hallgat terád már?

Naphosszat motyogd bár

hogy itt fáj, hogy ott fáj...

Künn a fagy közelít.

Öröm, gond közelit.

Karácsony közelit.

A hegyek hátait,

fenyőfák sátrait

ünnepre meszelik.