Betegen

Hátat fordítva a világnak

Fekszem s elnézem a falat,

Nem bántanak az emberárnyak

És nem fájnak a sugarak.

Valami örvény nyílik lassan,

Mit Pascal látott, aki hitt.

Öröm nem várt rám a magasban,

Nézzük bízvást mélységeit.

Valami dal szól, messze, tiszta,

Nyugalmas, mint az orgona;

A por hadd hulljon porba vissza

S a dal hadd szárnyaljon tova!