Betegen

Mióta ez a kór lepett meg,

Gyakorlom ezt a nagy türelmet.

Harag, gyülölség, rossz indúlatok

Nem táplálnak; jámbor s szelid vagyok.

Magamba térve elborongok...

Megint egy rejtély, meg nem oldott,

Hogy a betegség, testünk’ törve meg,

Gyógyít merev, kemény erkölcsöket.

Részvétre, irgalomra lágyul

A lélek minden nyavalyátul;

Mig sok jóléttő duzzadó legény

Közömbös, durva, részvétlen, kemény.

Hazát mérges kigyó, vadállat,

Gyilkos virág is ott találnak,

A hol a természet leggazdagabb.

Legtöbb az élet, legforróbb a nap...

Mely rontja a tüdőt, a májat:

A kór a szív javára válhat.

Nyomában jár a béke, kél a hit;

Istent imádni, tűrni megtanit.

Bánat, betegség, sors csapása

A gőgös embert megalázza.

S egyetlen vígaszul marad neki,

Hogy sírni tud, hogy vannak könnyei.