Betegszoba [1]

Az óra áll és én hallgatva fekszem.

Künn néha fény van, néha mély homály.

Nagy szekerek vágtatnak át a csenden.

Ijedten rezzen össze vén szobám

És néha gyertyát gyújt valaki halkan

És nem tudom, hogy későn vagy korán?

Csak érzem, szörnyen egyedül maradtam,

Meghalt a hír és elhagyott a párom...

De íme, könyvektől nehéz a paplan!

Könyvek, első szerelmem e világon,

Könyvek, ti hoztatok mindent nekem,

Felejtést és vigasztalást e tájon!

Most is, hogy tűnt kéjektől ég szemem

És csalódásoktól tépett a lelkem:

Gileád írját adjátok nekem!

Anatole France, ó mosolyogj helyettem!