BETELTEM... [1]

Beteltem e lármás világgal,

Fénye s zaja unalmat ad;

Olcsó örömpohara nem kell!

Megkeseríté ajkamat...

Mint a vándort az erdő hűse,

Más, szebb napok varázsa von, -

Csendes, boldog családi élet,

Feléd, feléd sóhajtozom!

Az én lelkem gazdátlan hárfa,

Hurozva van, mégsem zeneg;

Ah, mert hiányzik a szelíd kéz,

Mely nyájasan pendítse meg!

S mint a gyöngy a tengerhomokban,

Igy elvész annyi szép dalom...

Csendes, boldog családi élet,

Feléd, feléd sóhajtozom!

Eddig még úgyis mit sem adtál;

Adj, sors, egy kedves nőt nekem!

Ki jó- s roszban osztozva, híven

Kisérjen át az életen!

Ki lágy kezével megtörölje

Munkában izzadt homlokom...

Csendes, boldog családi élet,

Feléd, feléd sóhajtozom!

S két kedves magzat anyja mellett,

Egyik fiú, másik leány,

Csivalyogván vigan körültem

Ez bábbal, az nádparipán:

Gyermek lennék és boldog én is...!

Nem esnék bú s csapás zokon;

Csendes, boldog családi élet,

Feléd, feléd sóhajtozom!

Templom lenne az én hajlékom,

A boldogságnak temploma!

Hogy áldozzék oltár-tüzénél:

Hű barátság lépne oda:

A háznak lenne két galambja:

A szeretet, - a nyúgalom...

Csendes, boldog családi élet,

Feléd, feléd sóhajtozom!

Mily szép napok...! mily nyájas esték...!

Le sem hajtom még fejemet:

S már lelkem boldog álmakat lát,

Azok közt van, kiket szeret...

Ah tündér-képek...! most borúsan

Ülök künn az esthajnalon...

S csendes, boldog családi élet,

Feléd, feléd sóhajtozom!

Egy lelkes, jó nőt adj nekem csak,

Nem kérek, oh sors! egyebet,

Egy lelkes szép nőt; és ölébe

Két szöszke, csacska gyermeket!

Ah...! e kép úgy ringatja lelkem:

Mint madárt szellő a galyon;

S csendes, boldog stb...

Én lennék a vihartűrő cser,

Ifjú repkény szép hitvesem;

Rám-folyna hűsége - s karával,

S minő kéj lenne: védenem!

Nincs senkim most az emberek közt,

Ő lenne nő, barát, rokon;

Csendes, boldog stb...

Nyájas kandallóm, kis szobámban

Világot áraszt s meleget;

Világ- s meleggel töltené be

Szerető lelke lelkemet!

S lenne két szép fehér galambunk;

Megelégedés, nyúgalom...

Csendes, boldog stb...

S a két szép gyermek! kis fiammal

Futosva fűzfa-paripán:

Játszván a bábuzó leánnyal,

Kiáltoznék: apám, apám!

Majd vesszőcskét törvén kezökbe:

Futnék - hogy űzzenek nyomon;

Csendes, boldog stb.

S mennyit regélnék este! s álom

Nyomván el anyjok kebelén;

A felpirult forró kis ajkat

Csókomban megföröszteném.

Ah, nyájas, messze képek...! búsan

Ülök most az esthajnalon;

S csendes, boldog stb.