Bethániában

A régi dolgok híven visszatérnek

S hiába megy az életem tova,

Övék a vágyam és övék az élet.

A régi emlékek piros bora

Ma mámorít s ma ringat vissza engem

S ma száll a régi rossz és rút tova.

Emlékeim, utolsó vacsora,

Ma magamat adom tinéktek által,

Ily élők még nem voltatok soha.

Az éjben halkan zeng a csalogánydal

S én érzem, érzem, hogy búcsúzni kell

S szeretnék eggyé lenni mind e tájjal,

Mely sorsom útján égbe úgy ívell,

Mint égbe lejt a halkuló madárdal,

Ma megbékéltem már a semmivel

S boldog frigyet kötöttem a halállal.