BEÜLTEM MÁR...

Beültem már a Cháron csolnakába,

Pokolútra a vasszinű vizen,

S megadva várom, hogy hová viszen,

Milyen legalsó, mély pokol lakába.

Hallgat a száj, szólni ki volna kába?

A fényes égnek s földnek nem izen,

Nincs szerelem, emlék és vágy, hiszen

Minden nap új, vad kínt hurkolt nyakába...

És a sötét patakon áthozott,

Ó, mindörökre légyen átkozott!