Bevallom

Ma bevallom nektek,

hogy sokat beszéltem a ködöntúli

messzi világról,

mely e világ mögött világol,

de enmagam nem láttam soha még.

Csak édes-bús, halk zenék jöttek,

szivárogtak a szívemig onnan,

s mire el akartam fütyülni őket,

már szétfutottak a feledésbe.

Csak apró, fehér postagalambok

érkeztek pihegőn és remegőn,

de leveleik ismeretlen nyelven írvák

s itt hevernek kibetűzetlenül.

Csak sisakos staféták érkeztek

siető, lázas üzenettel

vérhabos méneken,

de mire megjöttek: holtak voltak.

Úgy zuhantak le a lóról,

mellükön kicsi piros sebbel,

s ha kérdeztem és faggattam őket,

hallgattak, mint a sír,

mint a szélcsöndes, fülledt éjszaka.