Bokrétát a kalpagomhoz

Bokrétát a kalpagomhoz,

Fürge lánykát az ölembe,

Édes bús dalt ajakamra,

Habzó poharat előmbe.

Mig csokor van kalpagomnál,

Van lány is, ki azt kötötte,

És előbb mint az lehervad,

Meg van már ez is ölelve.

Mert a lányka hevenyében

Megcsókolva kétszer édes,

Két édesebb a csók, érte

A csókolt ha kissé zsémbes.

S míg hamis lány űl ölemben,

Addig édes bús dal is van,

S bút elölni, kéjt nevelni

Jó ha bor van a pohárban.

Még az sem lehet jó ember,

Aki sohse tett bolondot,

Hogyha hóbort nincs a szívben,

Szeretet erénye sincs ott.

Aki mással nem nevetgél,

Mással biztosan nem is sír,

Embert gyűlöl, mert hogy érzi

Tisztább érzéssel ő sem bir.

Pedig higgyétek, barátim,

Az ember nem rossz, de gyenge,

Sírjunk-é hát s káromkodjunk

Vagy mosolygjunk csak felette?

El veled, te ronda bankó,

Nálam nem penészedel meg,

Örök ifjusága van a

Dalnak, bornak, vídám kedvnek.

Hogyha még akad bohó, ki

Érted ezeket eladja,

Hadd vigyen hitvány papíros,

A bölcs élvez és kacagja.

Minden édesen lefolyt perc

Egy-egy csillag lesz a sírban,

S addig is mint tündér ének

Elkísér az élet útján.

S észre sem vesszük, ha aggság

Lép elénk, nyugton mosolygunk,

Nem nyom a bűn, hogy élvezni

Valaha elmulasztottunk.

S bár elhangzott a dal, a lány

A virággal rég lehervadt,

Gondűző borocska mellett

Emlékök még egyszer áthat.