Bölcsen és derűsen

Bölcsen és derűsen be szép volna élni,

Élni, nem remélni,

Haláltól se félni, véle megbékélni.

Temetőbe járni, vígan elsétálni,

Koszorukat látni

S mosolyogni: utunk oda mily parányi.

Nézni az egekre, tavaszi mezőkre,

Téli örökzöldre,

Altatóra várva heverni a földre.

Bölcsen és derűsen be szép volna élni,

Élni, mit se félni,

Rövid földi lázat könnyűnek itélni!