Bölcsesség

Keblem vörös: ó megsebeztek!

Vért ont sajogva oldalam,

vergődöm a bánatba veszteg,

sötét szobába egymagam.

Lezárom ajkamat, velőm ég,

szenvedve, tűrve egyedül,

gúnyoljatok csak kába dőrék,

szivem szárnybontva fölrepül.

Nem háboritjátok meg álmom,

mert bú szüli legszebb dalom,

a sorscsapást rajongva áldom,

s a bánatot magasztalom.

Miért hajíttok, mért dobáltok,

reám nehéz, hegyes követ?

Hisz minden ádáz, bosszus átkot

ezer szelíd áldás követ.

És annyi átka nincs a gaznak,

mint mennyi áldásom nekem.

Nagy lelkem a jóságba gazdag,

és győz a törpe lelkeken.