BÖLCSŐDAL

Ott künn tavaszi lomb fakad,

a nyitott ablakok alatt

új szellő bomladoz a lombban:

aludj, fiacskám, csak nyugodtan!

Álmodj a szív vörös egéről!

Gazdaggá lett rongyos szegényről!

Álmodj a fényes napsugárról,

mely proletárszivekben lángol!

Álmodj szelíden, csendesen.

Meg nem zavarhat senkisem.

Veled vagyunk mindannyian:

eljött a te időd, fiam!

Míg robotba járt az apád,

csak szégyenét hagyhatta rád,

azt mondták rája, hogy “ebadta!”...

még a kutya is megugatta.

De hallod-e, mit súg a szellő:

az idő késik, ámde eljő!

Megkondították a harangot

a “hazátlan rongy bitangok”!

Álmodj szelíden, csendesen.

Meg nem zavarhat senkisem.

Veled vagyunk mindannyian:

eljött a te időd fiam!

Tevéled beszél most a szél.

Te vagy az ok, te vagy a cél!

A bölcsődön egy orkán hajt át

s vörös katona a te dajkád!

Az úri hintó, hogyha vágtat,

már nem piszkol be, mint apádat:

s a léha nőknek csipkefodra

le nem röhög az asszonyodra...

Álmodj szelíden, csendesen.

Meg nem zavarhat senkisem.

Feltámadtunk mindannyian:

eljött a te időd, fiam!