BOLDOG CSÖND

Ó, boldog a kis lusta tó,

Szelíd képeket ringató,

Partja virágtól roskadó,

S ha este jön a posta-ló,

Bús nagy feje rádől s mohó,

Hűs kortyot inni néki jó.

És boldogok a fellegek,

Mily könnyü mind! Mind fenn lebeg!

Milyen halványan lengenek!

Álomraj és sóhajsereg,

Ha emberszívből felremeg,

Nem ily szelíd. A szív beteg.

És boldogok a vén fenyők,

Hullámos, dús, zöld függönyök,

Mögöttük alkony jajja nyög,

S boldog e jaj a lomb mögött:

Szent, terhes alkony, most szülöd

Áldott leányod, ő a Csönd.

Őt várom, vak már a szobám,

A négy fal roppant halovány.

S jön a rejtelmes, néma lány,

Megcsókolja hűsen a szám.

Szivem megáll s boldog. Talán.