Boldog halottak

By Gyula Juhász

Kövéren áznak a komor barázdák,

A hantokon a záporszem kopog,

A fakeresztek gyökerét kivájják

A nagy esők, borús vakondokok.

A bronz rozsdállik és mállik a márvány,

Hulló levél zúg, őszi förgeteg,

Tenger vizet hány a csatornasárkány,

A korhadt fejfa sárba hempereg.

A varjak fázós ázottan kerengnek,

A süppedt sírok, mint dőlt búzarendek,

Miket rohadni hágy a háborús gyász.

De lenn, fekete éjben, földi mélyben

Örök nyugodtan és örök fehéren

Pihen a pandúr és a lesipuskás.